Az van, hogy volt az oviban az a Viktorka nevű gyerek. Együtt játszodt az a kis csíra a nagyokkal a homokozóban, mert az ovi az olyan; a homokozó az egy ilyen központi hely. Fontos, hogy mekkora a várad, meg kik a szomszédos homokvárak, meg ilyen baromságok. Na, neki kicsi volt, az is béna, még egy lepukkant tornyot sem tudott építeni hozzá. Viktorka egyébként egy kis pondró volt karcsiszemüvegben. Tudod, az a buta keret, az egyik lencse letakarva valami gézzel. Ez a kis pöcs éppen a homokozó szélében kapott egy kis helyet. Nem azért, mert szerették, vagy mert kiharcolta volna magának. Csóró is volt, meg kicsi is, olyan nyeszlett topolínó fajta. Azért nem bántották, mert minek. Élvezet nem volt benne, elvenni nem volt tőle mit, ha játszhatott a sarokban a kis homokvárában, akkor legalább csendben volt, ha valaki meg kicsit erősebben szólt hozzá, akkor telesírta az egész óvodát, hogy őt bizony most seggbe kúrták. Nem tudta ugyan, hogy mi az, csak sokkal később mutatta meg neki e melák, de az egy másik történet. Na, a homokozó sarkában mondjuk kiabálta, hogy rend csend fegyelem, meg ilyen faszságokat, le magasról basztak rá a többiek. Szóval így.
Aztán Viktorka cseperedett, egyre nagyobb fasz lett a kis pöcsből, jól be is nyalta magát az óvónéninél, mert az úgy szerette, és miután kiköltöztek páran a homokozóból (mert már faszt sem érdekelte a játékkatona, sokkal viccesebb a sör meg a pina), elfoglalta a helyüket és épített egy akkora de akkora homokvárat, mint a picsa, nem is látott még nagyobbat a diszkoverin sem, habár, ott is max. 52 centis lehet, mert akkora a tv, ugye. Na, az övé ennél nagyobb volt. Volt kissebb sleppje is már, a lenyalt hajú karcsiszemüvegesek. Ilyen buzi seprűvel szaladgáltak a homokozó körül, meg kiabálták, hogy expecto patronum, de a többiek leszarták, ez ilyen. És akkor egyszer csak ő lett a napos.
A többieknek feltűnt, hogy bizony kevesebb a kakaó, meg a kalács, konkrétan a fele. Viktorka a kinevezése örömére még a karcsiszemüvegen is áttette a takarót a másik lencsére, mert így látták, ahogy kacsint. Ugyanis a másik szemével nem tudott, az meg ugye kell a kis picsáknak, legyen miről mesélni otthon a barbi babának két mellnagyobbító krémezés között. Egyébként mindenki tudta, hogy Viktorka nyúlja le az egészet, de nem szóltak neki. Gondolták, legyen mit ennie, nőjön nagyra, talán lesz belőle valami. De miután Viktorka egyre többet és többet vett el a reggeliből és cserélte el mindenféle jóléti szolgáltatásra (úgymint; donáld kacsás rágó, szabad pisilő használat, konvektorhoz közei délutáni alvóhely, szóval csakis ilyen fontos és kiemelt dolgok), elkezdtek zúgolódni.
És akkor Viktor kiállt az óvoda elé, és azt mondta. Megkeressük, hogy ki nyúlja le a reggelit! Így ment ez.
