Kezdem rohadtul unni ezeket a kellemesen butító, kurvára nem népművelő, meg egyébként is erőst maunikás tehetségkutatónak abszolúte nem nevezhető válogatásokat. Kicsit olyanok ezek, mint a szépségverseny, amiről mindenki tudja, hogy (nálunk) igazából lehetne "ki szop jobban" vetélkedőnek is nevezni, csak ilyen néven nem lehetne belőle esti műsort csinálni, szóval maradt így. De ennyi balfaszt régen sikerült összepakolni ebbe a nagy büdös zenei langyos vízbe. Aztán sírunk, hogy lófasz nemzetközi siker, meg egynyári muzsika egynyári sztárokkal. Na nem azért van ez így, mert kihaltak volna a zenészek, mert azok vannak, nem is kevesen. Játszanak is, meg ügyesek is, csak amatőr zenészek maradnak mindig, akik 20-200 ember előtt játszanak olcsó csehókban, ahol ráadásul a közönség majd' minden tagját már arcról ismerik. Tisztelet annak a kevés kivételnek. Namost, ha Te amatőr zenész vagy, és azt hiszed, hogy ettől Te fasza arc vagy, akkor szólok, hogy a lófaszt, hallottam már olyan vernyákoló, ritmus és lendület nélkül előadott Blitzkrieg Bop-ot amatőr punk zenekartól, hogy inkább ittam még két sört, amíg abbahagyják (de legalább kellemes volt a szöszi a pultnál. Ha olvasod, majd hívlak, csak megette a kutya a számodat).
Az ugye tiszta, hogy kb. le van szarva, hogy hány hamis hangot sikerül lefognod a hangszereden, meg majd a gépek korrigálják a hangodat is, csak nézz ki úgy, hogy a legyen a szinpad előtt megfelelő tömeg, aki rád maszturbál, vagy csak simán bevethető vagy a társadalmilag elfogadott aranyossági faktorok (izmos buzi, kutya, gyerek, nyomorék, a legjobb mindez egyben) alapján, meg add el a lelked is a lemezedért cserébe? Na, így születnek a sikeres válogatott zenekarok, meg zenészek. Kurvára nem kíváncsi senki a tehetségedre, arra, hogy hány oktávot tudsz kiénekelni, hány akkordot ismersz. Ezek legfeljebb pluszt jelentenek, pont úgy, mint a "hogyan tudod leszopni a menedzseredet", illetve a "hogy hívják az apukádat és mennyi pénze van" képességek. Aztán a szerencsétlen bohócok meg elvirítanak egy ilyen gyárba, hogy majd belőlük csinálnak sztárt. Mondjuk kurva semmi esélyük nincsen erre, mert rondák is, meg énekelni sem tudnak, de otthon a faluban a Józsi is megmondta, hogy belőle sztár lesz, le is szopta érte a wc-ben, mert olyan kedvesen bíztatott. Éljen a sok kájltroj. Legalább röhögni lehet rajtuk - egy ideig.
Mert ugye ahhoz, hogy sírjon a kezedben a gitár, vagy remegjen a hangod, tudnod kell sírni, meg tudnod kell szenvedni. Nem elég, hogy nem hamis. Ha punkot akarsz játszani, dühösnek kell lenned, az nem megy úgy, hogy zsebedben az ájfaszom, meg anya adja a zsebpénzt, ha elfogy és egyébként minden fasza a bőrfotelből. Ezért is hiteltelen az egész, mert lófaszt sem tud az egészről a szerencsétlen válogatott, de baszki, neki szerelmes dalt kell énekelni, hogy hudefáj. Ugyanezért hiteltelen egyébként egy csuhás is, aki a házaséletről bazsevál, mert ugye a ministráns fiúval az mégsem ugyanaz, még akkor sem, ha komoly erőfeszítések folynak a legalizálására. Oké, tudom, a bejárónő. Leszarom. Ezeknél Sugera Bugera is sokkal hitelesebb volt, ha látom fizetek is neki egy sört, aztán üvöltjük majd bele az éjszakába, hogy lucskos punci. Az igazi zenészek meg vért szopnak, mire eljutnak a lemezig, mert először be kell bizonyítani, hogy népszerűek, hogy népszerűek lehessenek mondjuk egy kiadó által. Oké, van kivétel, meg oké, a vox populi, vox dei, de inkább ezek? Nemár!
Erről beszélnék, kiscsákók:
